9. Fejezet - Örülsz?

Sziasztok! Kezdem a legelején...
Igen, először is elnézést fogok kérni a kuszaságért és azért is, mert most írom ezt a részt x idő után. Túl sok minden történt velem, de ez a történetből is ki fog derülni, mi is lesz igazán. Jó ötlet volt pihentetni az egészet, pár érzés, amit hagytam leülepedni és most is kavarog bennem. Nem húzok én senkit, szóval jó olvasást!

- Legalább tudunk beszélgetni! - kezdem el a süketet játszani és hangosan beszélni.

- Örülök, hogy jól érzed most magad, de én nem! - egyik fülemen be, másikon ki. Nem tudtam mit tenni.

- Van valami téma, amiről beszélni akarsz nekem? - egy ideig hallgatás volt a válasz. Megfordultam volna, de jött a forró zuhany. Lehúzták a wc-t.

- Bocs, nekem dolgom van máshol. De jól nézel ki hátulról! - mindenki megbolondult? Ez a személy Youngjae volt. Nagyon örvendtem én is a beszélgetésnek...
Elhiszem, hogy a másiknak az ideálja vagyok hátulról, de én, személy szerint nem vagyok magabiztos a kinézetemmel kapcsolatban. SŐT! Nem is azért vagyok itt, hogy pasizzak, bár ez is most oké lenne a részemről. Ideje volt elzárnom a vizet és sietnem, mert Jackson szeretne velem beszélgetni. Gyorsan megtörölköztem. A ruhámat, amit kikészítettem szerencsére megtaláltam. Youngjaenek lett volna annyi ideje, hogy a kis mocsok megtréfáljon, de Ő nem Bambam. Hanem egy jó fiú. Aki szeret sokat nevetni, de most nem ezt az oldalát láttam.. a kellemetlenebbikkel kellett megbirkóznom arra az időre.
A két napos nem fürdésemnek hála, természetesen megvolt a miértje és annak is miért szántam rá most ennyi időt. Hajamat felkötöttem kontyba (már amennyire tudtam), az időjárás szerencsére elviselhető volt, így egy kicsit lazábbra vettem az öltözködést is.
Miért is ne?
Senki nem kötötte az ebet a karóhoz, hogy öltözködjek, főleg nem ők!

Elkészültem, így Jackson felé vettem az irányt. Félig  telefont nyomogatta, félig aludt.

- Itt vagyok! - felnézett és megijedt tőlem. Felpattant majd az arcát megtörölte. - Sajnálom, egy kicsit elbóbiskoltam. Indulhatunk?
- Mehetünk. - Amint kiléptünk a szobából, JB pillantott meg minket Markkal egyetemben. Nem szóltak egy szót se, csak néztek. Jinyoungot kerestem tekintetemmel, de nem találtam sehol. Nagyon elbambulhattam, mert arra emlékszem fáj a fejem. - Minden rendben veled? Az előbb neki mentél a falnak. - Megint megköszönhetem magamnak azt, mennyire máshol járok. Valamit hadovált Jackson, de nem figyeltem rá, így gyorsan letudtam egy "nem fáj semmim, indulhatunk" kijelentéssel.

***

A dormból kiérve elindultunk egy távolabbi boltba. Fogalmam sincs miért gondoltam azt, hogy egy egyszerű boltba megyünk, ahol élelmiszert lehet vásárolni... Konkrétan elhozott engem egy plázába, ahol magának is vett ruhát és részemre is. Legközelebb tudni fogom nála mit jelent "a boltba senki nem akar velem eljönni" szöveg. Még abban is biztos vagyok, hogy előre kieszelte és senkinek nem szólt róla, csakis nekem. Nem szóltam egy mukkot sem, hogy tudom mire akar kilyukadni, de aztán megtörtént az amire nem számítottam! Egyáltalán nem!
Miről is van szó? Konkrétan Jackson kitalálta, hogy randizni fogok az egyik fiúval és nem árulta el kivel, csak megvettünk közel öt olyan ruhát, amit általában egy nagyobb esemény szoktak hordani. Mind eléggé kirívó volt, mint a mai utcai viseletem is.
- Ugye nem elit étterembe készítesz fel engem? - Jackson furcsán nézett rám. Nagyon hevesen rázta a fejét egy nemre. Szóval jól gondoltam. Csak ne az következzen be amire én gondolok! Mert annál rosszabb csak akkor jöhet, ha ÉN leszek az, akit kihallgatnak elhallgatás miatt aztán megint az őrsön kötök ki. Ehhez hozzájárulna az is, soha nem jöhetek vissza ebbe az országba két kis malőr miatt... Na jó, egy miatt ami nagyobb probléma, mint a füllentésem.
 - Éhes vagy? Szólj, megveszem neked! - már éppen megakartam szólalni, hogy mindent kifizetek, ha hazaértünk. Szóhoz nem akart engem jutni! Majdnem mondtam neki, hogy letapasztom a száját és nem fog beszélni egy jó darabig, mert a sürgősségin végzi...
- Nem, nem vagyok éhes. Köszönöm, hogy törődsz velem, de ne vedd fel azokat a sértéseket, amiket mondok! Megállapodtunk? - egy kicsit megszeppent.
- Engedd meg, hogy húgomként kezeljelek téged. A mai napod csodásan fog eltelni, ezt csak garantálni tudom. Az igazi Wang stílusban lesz részed! - kezdek félni. Főleg az utolsó két mondata volt furcsa. Egyáltalán nem akartam arra gondolni, hogy olyan nagy luxusban lesz részem, mint amit eddig terveztem volna. Nagyon nem szerettem volna, ha valaki a stylistomnak érezhette magát és kedvére öltöztetett. Veszem alapul Jackson; most Ő az a személy, aki a báty szeretne lenni, valamint egy kivitelező, olyan, olyan... hogy is nevezzem őt? Rendezvényszervező féle... Szerintem érteni fogjátok, mire gondolok.
- Eddig nem akartam foglalkozni azzal a ténnyel, hogy valóban TE azt szeretnéd, hogy a mai "fényűző" estén jól érezzem magam egy olyan személlyel, akire az est folyamán meglepetésként számíthatok? - kezdtem kiborulni, de hát mit tehetnék? Nőből vagyok, azért annyira hülye sem vagyok, hogy ez megtörténjen, megtörténhessen velem. Egyszerűen azt szerettem volna elérni, hogy egy másik kultúrában sokkal többre vigyem azt a tudást, amit szereztem önmagamnak segítséggel. JB-t nem utasítottam vissza, csak meglepődésemben sokat ittam a kelleténél. Jinyounggal vagyok egy szobában, ahogy őt ismerem ő az a személy, aki inkább csendben van és csak akkor szólal fel, ha valami nem tetszik neki. Különben nem! Jackson? Ő pont az a személy, aki inkább egy testőrhöz hasonlít... Mark? Alig beszéltem vele, de remélem olyan szinten titoktartó, mint amennyire én gondolom... A kicsikről meg nem tudom mit mondjak. Őszintén állíthatom azt, hogy az első benyomás sem volt valami rossz. Elképzelésem sincs valójában milyenek.
***

Amikor befejeztük a pláza látogatását, egyből hazaindultunk a dormba. Nem volt semmi újdonság, vagy amit furának is lehetne mondani... Legalább azt hittem, de tévedtem. A szobatársam, Jinyoung volt olyan fáradt mint én. Ő abba fáradt el, hogy sokat olvasott, én abban milyen boltba rángatott, esetenként tolt be Jackson. Próbáltam csendben letenni a szatyrokat a földre, ehelyett a papír kezdett el sercegni. Egy mély levegő és egy fél álmos kérdést szánt felém: - Megérkeztetek? - gondoltam nem válaszolok. Egyet fordult a fal felé és próbált aludni. Amikor leakartam ülni az alattam levő valami, furcsa hangot adott ki. Hirtelen felpattantam és megnéztem, hogy mire ültem rá. Egy csokorban találtam közel három féle virágot. Egy tövis nélküli rózsát, egy sárga rózsát és egy íriszt. (Nos, aki nem érti a virágok nyelvét és hogy ezzel mit akartak közölni, azok inkább járjanak utána.^^)
- Remélem sikerült, jól - khm - választanunk. Ezzel együtt remélem sikerült egy apró mosolyt csalnom az arcodra. Örülsz neki? - kérdezte.